1 hónap Hawaii

Apám egy lusta ..., aki nem hajlandó a sorsommal foglalkozni. Azt mondja, hogy eleget nyűglődik miattam, még írjon is, ez nem megy. Szóval elmúlt a nyár és én folytatom a jól megérdemelt rehabilitációt az intézetben. Júniusban 4 hétig otthon voltam, ami jó volt, aztán vissza az intézetbe, ami a hozzátartozóimnak jó volt.

Mi van velem most? Egy gyorsjelentés a történelmi hűség kedvéért.: Biztonságosan közlekedem rolátorral (az olyan, mint a járókeret, csak gurulnak a lábai). Közlekedem bottal is, de az még lassabb. Kanállal eszem, a kés-villa még nem működik, de igyekszem. A beszédem még eléggé görcsös, de a környezetemben megértenek. Egyedül fürdök és a fogmosásás is megy.

Mi a jövő? Nem igazán tudom. Rövid távon az látszik, hogy amíg esélyem van fejlődni és fejleszteni tudnak az intézetben, addig maradok itt. Ez még hónapokat vehet igénybe. Utána??

Hétvégenként otthon vagyok, ahol telefonos egyeztetés után várom a látogatóimat.

Majdnem elfelejtettem, van bent az intézetben internetes elérésem, így ott is látom a mailjeimet, meg tudok egyéb úton kommunikálni. Ne fogjátok vissza magatokat.

  A jelszó őre, és a jelszókérő csatájának első felvonásában a jelszókérő (Én) nyert. Izzasztó volt. Mármint a csata. Nem akarom apám becsmérelni, és nem is annak szánom: ő is és Lilla is kipécézte ahogy beszélek. Lehet, hogy van valami közük egymáshoz. Állitólag vicces. Bár ilyenkor nem tudom, hogy azon röhögnek, ahogy beszélek, vagy azon, hogy Csekő Ákos vagyok. Bár az utóbbit kizárom, azt maximum csak irigyelni lehet. Amúgy apám feltett egy érdekes kérdést: minek kell annyit szenvednie? Én persze megváltoztattam a kérdés személyét: minek kell annyit szenvednem? És most jön a blog interaktív része: tud valaki erre választ?
  A cím nem véletlen. Haza leszek küldve egy hónapra. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy mondjuk júniusra hazaengednek. Hanem, mikor hazaengednek, onnantól számítva négy hét. Előszőr azt mondtam apának (mert jövő héten megy be, szerdán, ekkor derűl ki, hogy mikor mehetek), hogy nem megyek, de másnapra megváltozott a véleményem. Gyorsan, mi? És majd az egy hónap után más kórteremben leszek. És ez akkora luxus, amit nem lehet kihagyni. Egyszóval kiveszem a megérdemelt szabadságom. Más szobatársak, más fürdető, tiszta Hawaii. Bár a rossz része, hogy más gyógytornász. Mondjuk mindegy, mert (meglepő módon) mindenkivel jóban vagyok, és mindenkit ismerek. Akkor lesznek nagy csaták a jelszóörző és a jelszókérő között. Mindegy, van egy saját blogom. Hehe.