Apám egy lusta ..., aki nem hajlandó a sorsommal foglalkozni. Azt mondja, hogy eleget nyűglődik miattam, még írjon is, ez nem megy. Szóval elmúlt a nyár és én folytatom a jól megérdemelt rehabilitációt az intézetben. Júniusban 4 hétig otthon voltam, ami jó volt, aztán vissza az intézetbe, ami a hozzátartozóimnak jó volt.
Mi van velem most? Egy gyorsjelentés a történelmi hűség kedvéért.: Biztonságosan közlekedem rolátorral (az olyan, mint a járókeret, csak gurulnak a lábai). Közlekedem bottal is, de az még lassabb. Kanállal eszem, a kés-villa még nem működik, de igyekszem. A beszédem még eléggé görcsös, de a környezetemben megértenek. Egyedül fürdök és a fogmosásás is megy.
Mi a jövő? Nem igazán tudom. Rövid távon az látszik, hogy amíg esélyem van fejlődni és fejleszteni tudnak az intézetben, addig maradok itt. Ez még hónapokat vehet igénybe. Utána??
Hétvégenként otthon vagyok, ahol telefonos egyeztetés után várom a látogatóimat.
Majdnem elfelejtettem, van bent az intézetben internetes elérésem, így ott is látom a mailjeimet, meg tudok egyéb úton kommunikálni. Ne fogjátok vissza magatokat.
